Mezítlábas egy fiatal fiú, Gen és családja szemszögéből meséli el Hirosima bombázását. De a könyv témái (az egyszerű emberek fizikai és pszichológiai károsodásai a háború valóságában szenvednek) ma hűvösen igazak. Gen és családja sokáig sok étel, pénz vagy gyógyszer nélkül küzdött, de a nehézségek ellenére megpróbálják fenntartani a normális élet látszatát. A felnőttek kimerültek és szinte kétségbe vannak esve; a gyerekek légitámadásokat és éhezést végeznek nagyjából lépésről lépésre. Nakazawa, a hirosimai túlélő hatékonyan ábrázolja az ebben a környezetben élés megterhelését, és megmutatja, hogy a szörnyű körülmények között jóindulatú erőfeszítésekre tett erőfeszítések néha mániás, irracionális humorként jelentkeznek-e. A történet némi optimizmust kínál: a szereplők önfeláldozásokat hajtanak végre a szomszédok és szeretteik érdekében (pl. Amikor Gen várandós anyja rosszul lesz az alultápláltságtól, testvérével árvának pózol, és az utcán teljesítenek, átdobva a pénzt otthonuk falai, hogy ne akadjanak el). E tehetõ hozzáállás alatt a szülõk mély bûntudata és tehetetlenségérzete áll. Amikor a gyerekek eksztatikusan kóvályognak egy ételtörmelék felett, a szülők szégyenében és bánatában feloldódnak. A művészet élesen rajzolt és kifejező, és az elbeszélésnek olyan természetes ritmusa van, könnyen belemerülhet a család életébe, így az olvasók számára a kataklizmák valóságosabbá, meghittebbé és nehezebbé válnak. Gyötrő jellege ellenére ez a mű felbecsülhetetlen értékű a történelem, az emberiség és az együttérzés számára nyújtott tanulságok szempontjából.
