Poppoya: A Satou Otomatsu magányos állomásfőnöke egy kis hokkaidói állomásnak, amely a vonal végén található egy elöregedő lakosságú kis faluban. Az állomást a következő tavasszal bezárják, és ezzel nyugdíjba megy. Az utolsó téli állomáson az egyik este egy találkozás egy fiatal lánnyal kezdődik azoknak az eseményeknek a kezdetén, amelyeken átgondolhatja munkáját - vasúti emberként teljesíti kötelességét, miközben elviseli a személyes költségeinek fájdalmát. élet.
Szerelmes levél: Goro éppen kiszabadult a börtönből, de egy rendőr azonnal beszélni akar vele. Közli vele, hogy Goro felesége meghalt, és neki Chiba-ba kell mennie, és el kell vinnie a holttestét. Gorónak nem emlékszik, hogy felesége lett volna, de aztán eszébe jut, hogy régen vett feleségül egy kínai nőt. A pénzéért vette feleségül, és azért vette feleségül, mert japán vízumra volt szüksége a munkához. Valójában prostituált, aki jobb élet reményében jött Japánba.
Eleinte Gorót nem zavarhatja ez a helyzet, de csak azért megy Chiba, mert rengeteg pénzt kereshet. Később, útja során, Goro talál egy levelet, amelyet írt neki, és azon keresztül felfedezi azt a tiszta embert, aki e közös prostituált alatt fekszik. Olyan kedves és szeretett nő, hogy Goro meghatottan tanul valamit arról a nőről, akit feleségül vett. A szeretet és a gyengédség e néhány szavával megérti félelmeit, céljait és jövőbeli reményeit - olyan jövőt, amelyről tudja, hogy soha nem fog eljönni.
